A mai napon, amikor az első megbeszélések folytak az információtudomány és távoktatás tárgyból, persze elsőre én is sokk hatás alá kerültem a virtuális valóság bemutatása során.
A címben már utaltam arra, hogy mi ugrott be elsőként a "secondlife"-ról. Családomból vett példa jutott eszembe. Van egy 17 éves unokaöcsém, aki körülbelül 3 éves kora óta számítógépezik. Ez azért lényeges, mert szó volt a digitális generációról, akik ebben nőnek fel. Nála ez maximálisan igaz, oly annyira, hogy 10 évesen már virtuális valóságra épülő játékokat játszott és játszik a mai napig is. Természetesen ezek a játékok amiket játszik emberek gyilkolása és fegyverek tömkelege található. Egy rövid idő után olyan függőség alakult ki nála, amely kezelhetetlenné tette. Agresszív lett, introvertált és szinte semmi kommunikációs csatornán nem lehetett vele kapcsolatot teremteni. Oly annyira "függő" lett, hogy éjszakába nyúlóan játszott, iskolaidőben, télen-nyáron. Lassan nem tudta megkülönböztetni a való világot és a játékot egymástól. Már a szülők teljesen kétségbe voltak esve, mikor sokk terápiaként megvonták tőle a számítógép és internet használatát. A változás szemmel látható volt, unokaöcsém kedves volt, segítőkész lehetett vele beszélhetni és a családi programokon is aktívan részt vett. Azóta szigorú korlátozások mellett játszhat és internetezhet.
Ez egy olyan sarkalatos példa, amely nem egyedülálló a világon (szerintem). Ami a virtuális valóságot illeti, mint tanulási módszert, kérdés az, hogy, ha egy 10-18 éves gyerek, ha virtuális valóságon keresztül tanul nyelvet, kultúrát bármit, meg tudja-e különböztetni a valóságot a virtuális világtól? El lehet-e magyarázni neki, hogy attól, hogy a virtuális világban tud repülni az életben nem tud. Természetesen ez nagyban függ az oktatótól, szülőktől, osztálytársaktól, de valamiért bennem képez ez a fajta tanulásmód egy sérülékenységi faktort, azzal kapcsolatban, hogy összekeveredhet és szétválaszthatatlanná válik a két világ.
Ez a két dolog számomra akkor kapcsolódott össze, mikor az órán előadónk megmutatta, hogyan repül át épületek felett az avatarja. Ha előadónk megtehette a tanuló gyermek is megteheti és megzavarhatja a világképet, amelyben él.
(Ezt a bejegyzés nem kritika vagy támadásként írtam, hanem egy valós példára alapozva fogalmaztam meg saját "félelmeimet")
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.