A jövőbeni oktatással kapcsolatban eltérőek, vannak, akik szerint a meglévő rendszer nem fog és nem szabad változnia.  A felfogás szerint a hagyományos oktatási rendszerek kielégítik a tanulók és tanárok igényeit és nem érett meg a változásra, sőt nincs is szükség rá.

            Ezzel szemben vannak, akik az abszolút változás mellett teszik le a voksukat, ilyen Bonk, aki úgy véli „az oktatás megérett a változásra”, ennek értelmében jelöli ki a jövőrendeket, melyeket a technikai vívmányok gyors fejlődése irányoz elő, ám a technikai eszközökhöz kétesen áll hozzá. Úgy véli, hogy vagy felértékelik terméküket vagy lebecsülik azt, sok nehézséget képzelnek el megvalósításához. Ennek feloldására mondja azt Bonk, hogy a fejlődés nem lineárisan írható le, hanem exponenciálisan és ez a kulcs annak, hogy téves jóslatokat alkossunk. Amit Bonk megfogalmazott, s effektíve be is vált a „jóslata”. Az az volt, hogy internet általánossá válik minden háztartásban, számítógépek kisebbek, gyorsabbak, multifunkcionálisak lesznek, „kombinált” eszközök, melyek által bárki, bárhol, bármikor elérhetővé válik. Meg kell említenünk, hogy a könyv 2009-ben íródott, Bonk tanulmánya pedig 2004-ben íródott. Most, 2012-re már beváltak a jóslatok, amelyeket tett, a multi funkcionalitás és az egyre kisebb, okosabb, eszközök elterjedtek (okos telefon, netbook, WIFI mindenhol, mobil net).

            „Nincs eldöntve és nem is dönthető el, hogy milyen mértékű változásokra van szükség.”  Ezzel teljes mértékben egyetértek. Az a kérdés, hogy fel van-e készülve arra az oktatás, hogy a modern eszközök uralják azt. A jelenleg oktatásban lévő tanároknak nagy erőfeszítéseket kellene tennie, hogy ezek létrejöjjenek. Valamint, azt is hozzá kell tennünk, hogy nem biztos, hogy minden diák egyformán fogékony a technikára, ezen eszközök használatára és a modernitás felfogására. És itt vetődik fel egy olyan lehetőség, melyet a Komenczi tanulmány is leír, hogy szükség van az „egyéniesített” oktatás létrehozására. Melyben a diákok egyéni fejlődési szintjéhez és képességihez igazított oktatási programok szerint folyik az oktatás. Bár, ez elméletben jól hangzik, de a valóságban ez nem valósítható meg, ugyanis az osztályokban nagyok létszámok és kevés a pedagógus. És, a pedagógusoknak sincs meg sok esetben a kiegészítő képzettsége ehhez a feladathoz. „A technika és pedagógia viszonya aszimmetrikus”. Mind emellett az elektronikus oktatási környezettel kapcsolatos elvárások évtizedek óta élnek a köztudatban, mind - mind pozitív hatást várnak tőle, ám ennek bevezetése csak tervként létezik egyelőre. Ugyanúgy, mint a gépesített tantermek, otthoni számítógép és internetelérés oktatásra gyakorolt pozitív hatása még mindig várat magára.

            Dr. Donauer Nándor a Budai Gyermekkórház neuropszichológusa szerint a mai világ nagy problémája a multifunkcionalitás, amely szokás „átörökíthető” a szülő főzés közben tévézik, evés közben internetezik. Ezt, a felpörgetett és időhiányos többfelé figyelési funkciót átveszi a gyerek és sok esetben figyelemzavar lehet belőle. Ez pedig a tanulás során nagy problémákat okozhat, valamint rányomhatja bélyegét a gyerek egész jövőjére is. A rövid koncentrációs képesség és figyelemzavar a hosszú távú tanulási folyamatok – például egyetem- ez kizáró ok lehet a diák számára. Egy olyan gyermek számára, aki ilyesfajta problémákkal küszködik „a rendszeres élő mesehallgatás” nagymértékben fejleszti a tanulás képességeinek fejlődését. Itt van szükség az egyéni tanulási/ tanítási stratégiák kialakítására, ugyanis egyes gyerekeknek csak rész képességeik hiányosak vannak, akiknél nagyobb a baj. Ám, emellett a tanulmány leírja, hogy a tanítás tanulás kultúrája sokkal meghatározóbb, mint a technikai felszereltség, valamint, a technikai eszközök használata az oktatásban nem egyenlő a modern tanítási módszerekkel.

            Nyíri Kristóf a primitív kultúrák tanulási környezetét hasonlítja a modern tanulási környezethez és stratégiákhoz. A primitív kultúrákban a tanulási környezet a tényleges környezet, míg a modern kultúrákban ez egy mesterséges gépiesített környezetben tanulnak. S, egyik módszer, környezet sem ad többet vagy kevesebbet a tanulóknak tudásanyagban. A képies, internetes tanulási környezet mentén a filozofikus, könyv alapú környezetek eltűntek, a virtuális és internetes tanulási környezetben, a fiatal és felnőtt felhasználóként tanul (hat). Szintén Nyíri Kristóf fogalmazza meg „a nyomtatott írás elvesztette vezető szerepét a médiumok világában”. Valamint, „az ember kommunikációtechnológiai felszabadulásának lehetünk tanúi”. Itt ismét említhetjük az okos telefonokat, WIFIt, az internetes hírportálokat és kulturális honlapokat! Ma már szinte minden megtalálható az interneten, amely előtte csak nyomtatott formában volt fellelhető –ám a frissen nyomott könyv illatát egyik sem tudja produkálni.

Stanley, aki szintén pozitív vízhangot keltett a technika fejlődésével kapcsolatban kifejtette, hogy a történettudomány megújulását várja az új típusú információfeldolgozástól. A felvázolt technikai fejlődéseket Golding tulajdonképpen kategorizálja a technika vívmányait. Aszerint, hogy milyen funkciót töltenek (majd) be a társadalomban. Eszerint, hozza létre a Technology One kategóriát, mely a társadalmi tevékenységeket könnyebbé teszik (információs társadalom eszközrendszere). Valamint, a Technology Two-t, amely teljesen új technikai lehetőségeket nyit meg, nem ismert, újdonságokat mutat meg a társadalom számára (mobil, autó internet). Ám, az információs technológia negatív hatással is lehet a „homo informaticus” ugyanis fiziológiailag, agyilag, sokszor nem fejlődik olyan gyorsan, mint ahogyan a technika.

McLuhan szerint meg kell változtatni a tanár-diák viszonyokat az elektronikus tanulási környezet személytelensége miatt. Illich ezzel szemben teljes autonómiát adna a tanulásban, az iskola, mint intézmény megszüntetésével párhuzamosan. Valamint, teljesen felszabadítaná a tanulást térben és időben is. Szerinte, a tanulás legnagyobb része nem az iskolában, hanem azon kívül, szándékolatlanul megy végbe, ezért lehetővé kell tenni ennek megteremtését. Erre valóban több időt és figyelmet lehtne fordítani, ugyanis nem minden gyerek tud könyvből tanulni. Sőt, a legtöbb diák vizuális típus, akik ha látják, megfogják a dolgokat, akkor sokkal jobban emlékeznek és megmarad a tanult anyag. Az, hogy az iskola egyáltalán ne létezzen, mint intézmény, az kivitelezhetetlen, ugyanis valamilyen rendszert, formális keret bele kell vinni a tanulás folyamatába, ám a gyakorlati és informális tanulás arányának növelése semmiképpen sem elvetendő lehetőség. Ennek egyik lehetőségét, az internetet, mint tanulási környezetként való használatát jelöli meg.

               Összességében elmondható, hogy eltérőek a tanulással kapcsolatos „jóslatok”, sok ezek közül, már teret nyert - multifunkcionslitás például- ám sok ezek közül még nem került bele a tanulási stratégiák és tanulási környezet újítások közé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.