Amikor az előadást hallgattam elfogott a kétségbeesés. Digitális vagy sem? Bennszülött vagyok vagy sem? Ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a digitális bennszülöttek folyamatosan online vannak, posztolnak, lájkolnak és kommentelnek, akkor nem érzem magam bennszülöttnek, lehet inkább passzív felhasználó vagyok, ahogyan a kocka modellen láthattuk. Ha valamit ki akarok posztolni a facebookra, azt hogy "de jó, süt a nap" vagy a fenébe, megnit esik a hó" arra gondolok, hogy ezt mások is látják, nem kell, ahhoz kiírnom facebookra. Ami pedig személy azt meg pláne nem fogom kiírni, mert nincs szükségem, "jajj mi baj!" vagy "de jó" ezer változatára a kommentekben. Ha ilyesfajta jelzésre van szükségem felhívom anyukámat vagy a barátaimat. Tehát, bennszülött nem vagyok. :) Ami abban is megnyilvánul, hogy az IKT-hoz való viszonyom kimerül az okostelefon hazsnálatában (amit most tanulok) és az alapvető internet használtban. Sajnos, nem érzem magamban a motivációt, hogy ezen tudásomat továbbfejlesszem és aktívabb facebook felhasználó legyek. Informatika órán fiú mellé ülök, mert "ő majd segít" és nem írom ki facebookra, ha megebédeltem :) Ezek szerint nem vagyok digitális bennszülött.
Ám, nagyon sokan, tőlem fiatalabbak azok. Minap olvastam egy újságcikket, amelyet egy magyar tanárnő írt arról, hogy a diákjai -középiskolások- mennyire nem tudnak figyelni az órákon a tananyagra, mert annyira lerövidült a figyelmük fenntarthatóságának ideje, hogy az nem tart ki az óra 45 percééig. A cikk írója őket, digitális nemzedéknek hívta ezt a korosztályt. A tanárnő, mivel haladószellemű volt és ő is használja az internet és az IKT legtöbb formáját rájött, hogy a digitális formában való oktatás bevihető az órájára- amelyre ugye nem ő jött rá először. Azt, hogy ezt hogyan oldotta meg a Rómeó és Júlia tanulásának példáján mutatta be. Bevitt az órára nagy mobiltelefon rajzokat és az volt a feladat, hogy írják meg egy SMSben azt, hogy mit írhatott volna Rómeó Júliának, hogyan fenyegette volna meg Tibalt Mercutiót stb. A diákok annyira élvezték, hogy a következő tananyagoknál követelték ezt a módszert. Miután rájött, hogy az általála "vizuális nemzedéknek" is nevezett diákjai, mennyire fogékonyak az új módszerekre, projektfeladatként facebookprofilokat gyártatott diákjaival, amelyek szintén osztatlan sikert araattak a diákok körében. Ahogyan Ollé Tanár Úr említette :„ha a generációk különböznek, akkor a tanulási stratégiáknak is különbözniük kell!”
A mobiltelefonhoz kapcsolódóan és kapcsolódva Mácsai Anita bejegyzéséhez, amelyben azt a problémát vetette fel, hogy mi lenne, ha egy óráig nem lenne internet? a Szonda Ipsos egyik 2008-as felmérése szerint a 8-14 éves gyerekek 29%-a nem érti, hogyan lehetett mobiltelefon nélkül élni!? Na, igen, hogyan is lehetett!? Vajon mi történne az Y, Z generáció tagjaival, ha egy napig nem lenne mobiltelefonjuk vagy internetük. Itt jegyzem meg, hogy ebből a nézőpontból én is ebbe a generációba tartozom, míg internet nélkül megvagyok napokig, nem remegek érte és nem jár rajta az eszem, hogy "mit írhatott ki XY az üzenőfalra", úgy mobiltelefon nélkül nehezebben létezem. Az egyik ismerősömmel történt pér hete, hogy egy kellemes téli estén hazafelé tartott és enyhe kényszerrel ellopták minden értékét, ami nála volt, köztük a mobilját is. Azt gondolta, "áh nem baj, majd fizetéskor veszek egy újat" két napig bírta ki telefon nélkül és azt mondta azért, mert nem érezte magát biztonságban. Ez sajnos így van, a mobiltelefon és az internet biztonságot ad. Tudjuk, hogy bármilyen információra van szükségünk két gombnyomás és felhívtuk a mindent tudó ismerősünket vagy megtaláljuk a neten.
A fejlődés útjába nem állhatunk, nem vonhatjuk ki magunkat alóla, mert lemaradunk. A digitális nemzedék tagjai vagyunk, ha akarjuk, ha nem. Csepeli György így írja le a nemzedék fogalmát : "Nemzedék akkor születik, ha egy korcsoport tagjai fiatal korban, olyan élményeket élnek meg,amelyek után a társadalom, melybe beleszülettek, radikálisan megváltozik." Ez véleményem szerint a digitális nemzedékre is tökéletesen igaz. Csepeli György a digitális nemzedékkel foglalkozó kutatásából kiderül, hogy az életkor csökkenésével meredeken nő az internethez hozzáférők aránya. Akik, napi kapcsolatban vannak társaikkal az IKT használatával. És itt vetődik fel a "probléma", amely kicsit megmozgatta a fantáziámat, amely szerint az idősebb generáció kiszolgáltatott lesz a fiatalabbaknak- ha úgy tetszik a digitális generációnak- az IKT tanulása során. Mindannyian tapasztaltuk, hogy a szüleink, nagyszüleink és esetenként-tőlem legalábbis- hogyan kérnek segítséget az internet, facebook, email használatához. Az én anyukám, csak és kizárólag adatbázisokban dolgozik számítógépen. Egészségügyben dolgozik és nem adminisztratív munkakörben, tehát munkahelyén nincs szükség facebook, email egyéb használatra, csak Excellt és maximum Wordöt használ. Mikor elterjedőben volt a facebook a kollégái kérdezgették tőle, hogy miért nincs még facebookja. Egészen addig nem is érdekelte az egész dolog, míg nem látta meg a farville-t. Mindannyian ismertjük "az online paraszt" kifejezést, így mikor rájött, hogy ő szeretne ezzel játszani, létre hoztam neki egy profilt, részese lett a digitális világnak. De ugye egy idő után ez nem elégítette ki információéhségét és szeretett volna email címet is. Azt is megcsináltuk, megtanulgatta használni. Majd,mikor külföldön tanultunk nővéremmel szükség volt Skypra is és így tovább. Lassan bevezettem az IKT világába és ma már nagyon jól boldogul benne. Ám, ez az eset nagyon jól példázza azt, hogy mennyire "kiszolgáltatott" lett nekem vagy a nála jobban hozzáértőknek. Természetesen ezt sem ő sem én nem így éljük meg, de ha végig gondoljuk ez így van. Arról nem is beszélve, hogy az órán említett "a valós tevékenység leképezése" is szerepet játszik. Ugyanis egy olyan tevékenységet végez, amelyben felnőtt, ami érdekli.
Még egy gondolat volt, amely szöget ütött a fejembe. Amely az volt, hogy a digitális nemzedék nem használja tanulásra a web 2-t és IKT-t meg kell mutatni nekik, hogyan kell. Ezzel maximálisan egyet értek. Addig, amíg a facebook rossz, a Wikipedia megbízhatatlan és az okostelefon csak játékra addig a tanulók nem fogják tanulásra használni ezen eszközöket. A kezdet a pedagógusok, tanárok és az iskolák szemléletváltásával kellene, hogy kezdődjön. Addig, amíg elítélik ezen eszközöket, nem a diák nem nyúl hozzá, mint tanulási eszközhöz. Először is a tanárokat kellene megtanítani arra, hogyan alkalmazhatóak az IKT-s eszközök oktatásra majd utána várjuk el a diákoktól, hogy ugyanerre (is) használják őket. Az órán elhangzott kutatásokból kitűnik, hogy a diákok nagy százaléka nem tudja mi az online tanulás. Kíváncsi lennék, ha ugyanezeket a kérdéseket tennénk fel szülőknek, tanároknak tudnák-e a választ! Ugyanoda tudok visszakanyarodni, addig, amíg a szülők, tanárok nem tudják alkalmazni és "bevinni" a a tanulásba ezen eszközöket, addig nem várhatjuk el a diákoktól a tanulásra való alkalmazást. És itt jutunk egy a felelősség kérdéséhez. Véleményem szerint nagy szerepe van a szülőnek, tanárnak, abban, hogy az interneten diákok által megosztott és feltöltött tartalmakat valamennyire korlátozzák, cenzúrázzák. Ugyanúgy, ahogyan rám szólt anyukám és a tanárnénim ha csúnyát mondtam vagy nem úgy mondtam vagy tettem valamit, ahogyan az elvárható volt, úgy az interneten való ilyesfajta cenzúra is megengedett. Természetesen, nem megalázóan vagy nyilvánosan, de megfelelő formában. A világhálónak is van protokollja és ez a digitális generációnak is meg kell tanulnia.
Felhasznált irodalmak:
Csepeli György:Digitális generáció:
http://www.csepeli.hu/pub/2003/csepeli_et_2003_45.pdf
www.ksh.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
weszelyorsolya 2012.03.04. 12:01:29
