A Csepeli – Prazsák könyv egyik legérdekesebb része az értékeket bemutató táblázat, melyet az internet felhasználók és a nem internetezők körében végeztek.  Fontos különbségek mutatkoznak a két csoport sorrendje között. Feltűnő a különbség, a szerelem, pénz és haza kérdésében, ugyanis az internetezők a szerelem kategóriáját a 9. , míg a nem internetezők csak a 21. helyre sorolták, ennek fontosságát. Ennél a kategóriánál alapvetően az életkor a döntő, hiszen az internetezők legnagyobb százaléka fiatal, általában 14-25 közöttiek. A nem internetezők körében sok a nyugdíjas és a családos, akiknek a család már a szerelem elé helyeződik.

            A haza kategóriával kapcsolatban az arányok ellentétesek, ugyanis a nem internetezők ezt a 9. helyre, míg az internet felhasználók a 15. helyre sorolták. A pénz esetében, pedig szintén a nem internetezők soroltál előrébb az anyagikat, s ezzel szemben az internetezők, jóval hátrébb helyezték el ezt a kategóriát. Ennek oka több oldalról is megközelíthető. Nagy valószínűséggel a folyamatos internet felhasználók jobb anyagi körülmények között élnek, s nem is gondolnak arra, hogy mekkora kiváltság is a széles sáv hozzáférésük. Ezzel szemben azok, akiknek nincsen hozzáférése az internethez nap, mint nap, annak nem csak technikai akadályai lehetnek, hanem anyagiak is. S, így nekik nagyobb hangsúlyt kap a megélhetés, amelynek alapfeltétele a pénz, mint a „luxus” terméknek nevezhető internet. A luxus azoknak számít annak, akik nem engedhetik meg maguknak. A hétköznapi felhasználóknak ez alapvető feltétele a napi rutinnak.

            Az elemzések azt is megmutatták, hogy az önmegvalósító személyiségek nagyrészt internet felhasználók, mely személyiségek szintén nagy arányban nem internetezők, de a felhasználók aránya mégis magasabb. A magas arányú önmegvalósítók, akik interneznek, azoknak egy eszköz lehet az internet. Az önmegvalósítás egyik legjobb színtere az internet. Az ilyen személyiségek blogolhatnak élményeikről, létre hozhatják saját honlapjukat, promótálhatják ötleteiket és megvalósult elképzeléseiket is online. A szabad felhasználás lehetősége a legjobb eszköz arra, hogy az erre fogékony személyiségek megvalósítsák vágyaikat és a világba kürtöljék annak létrejöttét, sikerességét. És itt lép be a folyamatba az individuum fogalma. A felhasználói szabadság, teret ad a személyes igényeknek, lehetőséget arra, hogy kilépve a tömegből egyéni igényeknek tegyen eleget. Az autonómiát vizsgáló kérdőív alapján megállapítható, hogy minél fiatalabb a felhasználó, annál jobban hangsúlyozza az autonómiát az internet felhasználásában. Az autonóm felhasználók individualizmusát erősíti, iskolai végzettségük, nyelvtudásuk és anyagi helyzetük is. Ezek a tényezők, nem csak az autonómiával állnak erős összefüggésben, hanem az egész internet felhasználással is. Valamint, ehhez társítható még a településbeli eltérés is, ugyanis a városokban, vagy azok vonzáskörzetében élők, nagyobb arányban használnak internetet, hiszen ezeken a településformákon a karrier-építés és az iskolákban való megfelelés egyik alapfeltétele az internet.

            Az EVS kutatások során, melyben a közbűnök és magánbűnök megítélését vizsgálták, illetve mérték föl, érdekes eredmények születtek. Mindkét bűn típussal kapcsolatban az vetíthető át az internetezés világára, hogy a nem internetezők sokkal szigorúbban értékelték a bűnöket, sokkal kevésbé megengedőek, mint az internet felhasználók. Ennek oka az internettel „érkező” liberális felfogás. Erről eszembe jutott egy ismerősöm mondása, mely szerint „az interneten bármit megtalálhatsz, amit szeretnél!” , s ez lehet a liberális(abb) felfogás alapja. A lehetőség, hogy bármit, korlátok nélkül kereshetünk, megtehetünk az interneten, adja a szabadságot. Másik oldalról ott lehetségesnek tartom, hogy ezzel a megengedéssel a saját „bűneiket” is próbálhatják elodázni. A liberális felfogásban saját „bűneinket” is kisebbnek látjuk, mint a kevésbé megengedők. Ebből kifolyólag az internetezők nagyobb arányban toleránsabbak a különböző „csoportokkal” szemben. Mint, például a homoszexuálisokat vagy muzulmánokat. Legnagyobb arányban – az internetezők és nem internetezőket is- az érzelmileg gyenge emberek riasztják, velük szemben a legkevésbé toleránsak. Melyet oda vezethetünk vissza, hogy az interneten nagyobb számba találhatóak meg ezen emberek, ugyanis az internet „rejtő” hatású, tehát nem kell felfedni valódi személyiségünket és az ilyen személyiséggel rendelkezők előszeretettel élik ki ferde hajlamaikat az interneten vagy annak segítségével.

            A kutatások során feltárták a földrajzi hovatartozás érzését is az internetezők és nem internetezők körében is. Ennek nyomán bebizonyosodott, hogy mindkét csoport erősen eltávolodik a lakóhelyétől érzelmileg és valószínűleg fizikailag is. Ám, az internetezőknél a lokális és a nemzeti identitás- tudat megerősödését vehetjük észre a kutatás alapján. Melynek oka lehet az önszerveződő csoportok megléte az interneten és a szabad véleménynyilvánítási lehetőség is. Melyet, sok esetben az interneten kívül nem sokan mernek megtenni., ám az interneten személyiség elrejtésével- nicknamemel- könnyen megteheti ezt bárki.

            Érdekes kérdés a transzcendens erőkbe vetett hitet vizsgáló kérdéssor, melyből kitűnik, hogy az internetezők sokkal kisebb százalékban és sokkal kevesebb transzcendens erőben hisznek. A széles látókör és a hagyományos hitek sokszor nem férnek meg egymás mellett. A hagyományokat őrzők, az internetezőkkel szemben nagyobb arányban hisznek ezen erőkben. Ennek oka a korosztályos különbség első sorban. Ugyanis a hagyományos, „ősi” hitek szerint nevelkedett nagyszüleink –akik kis arányban internet felhasználók- nem térnek el hitüktől még akkor sem, ha „megfertőzi” őket az internet. S, ezzel szemben a sokkal szélesebb látókört adó internet hatására a fiatalabb korosztály felismeri azt, hogy a hit, bár lehet támasz, nem elengedhetetlen a létfenntartáshoz. Természetesen, ez sem általános, de véleményem szerint ez egy olyan ok lehet, melyet nagy százalékban köszönhetünk az internet hétköznapi felhasználásának.

            Az internetezők és nem internetezők aránya egyelőre még igen nagy különbséget mutat, ám ez vélhetően egyre kisebbre fog szűkülni, az elkövetkezendő években. Az internet a mindennapjaink része és napról-, napra több lehetőséget biztosít a társadalom arra, hogy bevonja a felhasználók közé a nem internetezőket, formális vagy informális formában is. Sokaknak rá kell jönnie arra, hogy az internetnek, több pozitív, mint negatív hatása van, természetesen ezeket is meg kell tanulnia a felhasználóknak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.