Ezen bejegyzésem Komenczi Bertalan : elektronikus tanulási környezet című könyve nyomán készült, melyből ez alkalommal a Tanítás tanulás a kulturális evolúció rendszerében.

A könyv első része az ember és állat párhuzamával kezdi a kulturális evolúció fogalmának kibontását.  Mindkét faj velejárója a  folyamatos tanulás, melyre késztetést érzünk, éreznek az élőlények. Bár, az én olvasatomban erre inkább rá vagyunk kényszerítve sok esetben, mint hogy belső késztetés hatására történne meg a tanulási folyamat. Persze ezalatt nem azt értem, hogy az ember nem éhezik az információra és tudásra, de emelett a fejlődő világ ránk kényszeríti fejlődésének termékeit, melyek lehetnek használati tárgyak, viselkedési formák vagy szimpla információk, melyek nap- mint nap felénk irányulnak. Hasonlóan gondolom az állatokról, nap-, mint nap változnak a megélhetési környezeti hatások, élőhelyek és ezekről úgymond kötelesek beszerezni, melyeket átkonvertálva hozzáadnak, a túlélési ösztönhöz- mely az információk folyamatos feldolgozottságával fejlődik – és alkalmazkodnak az újonnan létrejött megélhetési környezethez. Ezzel az ember is így van civilizált formában. Ezt nevezzük „evolúciós tanulásnak , mely során a folyamatos információ feldolgozással Komenczi így fogalmaz: „környezettel kialakított kölcsönhatás eredményeként kialakult adaptív változás”. Ehhez nagyban hozzájárul az egyéni tanulás, mely sok formát ölthet, sok behatás során alakul, több csatornán „érkezhet”. Ez vezet a szabályok felállításához, mely lehet az egyéni szabályozás rendszere vagy a társadalom szabályainak felismerése és feldolgozása. Ezáltal ismerjük fel a mintázatokat, melyek során a modellezőképesség „beindításával” a viselkedés alakítható. Ebben a folyamatban két „szervünk” van segítségünkre, mely szétválasztja a múltbéli és a jelenben történő eseményeket. Ezek a genom[1] és az agy. A genom a múltban történt eseményeket, tudást tárolja, lehet ez viselkedésforma, emlékkép vagy szokás stb. Az agy pedig a jelenben „él” az éppen történő dolgokra koncentrál és segít a feldolgozásban. Az egy nyílt rendszer és minden egyes információt begyűjt, újraprogramozza, feldogozza és a „magávévá” teszi, mely mentén változás állhat be a viselkedésben, információátadásban, tudásanyagban. Ez a mechanizmus az alapja az élőlények túlélésének, mely során a környezet folyamatos figyelése, az információk begyűjtése jelenti a védekezés alapját. A saját helyzet és a környezet helyzetének felmérése a túlélés alapja. Ez a feldolgozás gyors mechanizmust és feldolgozást kíván, erre hivatott az agy. Ezek az információk felülírhatóak és módosíthatóak. Ez a mechanizmus közös az állatok és emberek között, ám abban nagy eltérés mutatkozik, hogy az állatok csak saját emlékeiket őrzik meg, ezzel szemben az emberek a környezetükben élőkére is ugyanúgy tudnak emlékezni. Persze ezek mértéke eltérhet egyénenként, hiszen találkozhatunk olyanokkal, akiknek satnya a névmemóriájuk vagy arcokra nehezen emlékeznek vagy az egyes eseteket az agyuk „jelentéktelennek” minősíti, s így nem emlékeznek rá.

Fontos megemlítenünk Donald epizodikus kultúra, melynek lényege, hogy a személyesen megtapasztalt élethelyzetek, megszerzett tudás áthatóvá vált, könnyen fejleszthető és módosítható lett. Itt kell megemlítenünk a kulturális átadást, mely az alapja a kulturális evolúciónak, s ezek együtt fejlődtek a biológiai előrehaladással. A kulturális átadás, a generációk közötti tapasztalás „átörökítését”, átadását jelenti. Ez hálózat jelleget ölt, melynek lényege, hogy ha egy két generációs, 6 tagú – 2 gyerek, 2 szülő, 2 nagyszülő-családot veszünk alapul, akkor mindenki mindenkinek tud átadni információt, mely kölcsönösségen alapul. Így kialakul egy hálózat, melyben az egyes generációk egyedei egymásnak és a többi generáció tagjainak is eljutatnak információt, mely természetesen oda-vissza történik. A generációk nem csak információkkal segítik egymás fejlődését, hanem a gének, a biológia által is magunkban hordozzunk felmenőink „információit”, melyek megjelenhetnek, habitusunkban, tetteinkben, vérmérsékeltünkben. A másik generációs örökítő mód a kulturális, melyet a növekedés éveiben kapunk a velünk kapcsolatban lévő családtaginktól. Itt kell megemlítenünk a szociogenezis fogalmát, mely a kulturális átadás nélkül nem jöhetne létre. Ez azt jelenti, hogy egy valóságos vagy virtuális együttműködés során létrehozunk valami olyan „végterméket”, amelyet egyedül nem tudtunk volna megalkotni. Ilyen, mikor a kisgyerek életében először segít anyukájának süteményt sütni vagy először épít homokvárat. De ide sorolnám életem első húslevesét, melyet anyával közösen főztünk meg. J A kulturális átadás folyamatában alakul a nyelv, a kultúra és vele együtt a társadalom. Személy szerint én inkább nevezném kulturális kölcsönhatásnak, ugyanis nem feltétlenül egy oldalú átadásról van szó, hanem kölcsönösségről. Persze, ez nem teljesen helytálló, hiszen nem minden esetben kapunk is vissza információt attól, akivel megosztottunk valamit, de meglehet, hogy az információ átadásunkból mi is sokat tanulhatunk vagy rájövünk valamire, amire addig nem.

Tomaselo-Boudrieu konitív habitusa mentén jutunk el a tanulási környezet fogalmához, mely egy hatás és lehetőségrendszer, mely generációkon keresztül öröklődik és meghatározza a tanulási környezetet.

Komenczi Bertalan nyomán meg kell említenem az emberi kogníciót és a kognitív habitus, változó formáit. Ennek formái: a mimetikus kultúra, a teoretikus kultúra és a mitikus kultúra. A mimetikus kultúra a mímelés szóból származik, mely utánzást jelent. A mimetikus kultúra fogalma Donaldtól származik, aki az ősember példáján mutatja be ezt a fogalmat. A homo erectus még nem volt képes erre, de fejlődése során olyan változások mentek végbe, melyekben a homo sapiens már képes volt a mimetikus kultúra kialakítására. A magyarázat az elme működésében keresendő. A fejlődés során a külvilág értelmezési formája alakult át, melynek eredményeként, a belső felidézések függetlenedtek a külvilágtól. A mimetikus kultúrával összefüggő fogalom a kommunikációs kényszer, mely az egyén és egyén közötti érintkezést – mind érzelmileg, ,mind fizikailag meghatározza. A két fogalomból alakítható ki a mimetikus kommunikációs rendszer, mely során az együttműködés és a testtel történő szándékos kommunikációt használjuk kommunikációs célokra. Ennek nyomán alakul a közös tudás és a pedagógia, mely a genomban rögzült tudást jelenti ebben az aspektusban. Ennek egyik folyománya, hogy a csecsemő tisztában van azzal, hogy felnőttek tudása értékes számára és hogy a tanulási folyamat részei, így figyeli, mímeli őket, s felveszi szokásaikat, a kulturális tanulás része lesz.

A kognitív habitus, következő „lépcsője” a mitikus kultúra, mely a beszéd megjelenésével jelenik meg. A beszéd kialakulásának fontos eleme a szemiotikai készség és a jelek feltalálására való késztetés, valamint a továbbfejlesztés és bővítésének képessége. A beszéd segítségével érthetjük meg a körülöttünk élőket, ez az alapja az információ átadásnak. Ez átformálja a „kulturális ökológiai fülkéjét”, átalakul a szimbólumhasználat is. A beszéd, átformálja a tanulás-tanítási folyamatot és információátadás formáit.

A teoretikus kultúrában a beszéd mellett megjelenik a vizuális ábrázolás is, melyekkel az addig csak belső vizuális képek a felszínre kerültek, megosztásra kerültek és elérhetővé váltak, melyeknek szintén magas szintű jelentősége van a tudás-, információátadásban. Ennek során objektív tudásrendszerek épülnek ki, melyek során kialakult a „lendkerék-hatás” és „magasabb szintű, hatékonyabb analitikus gondolkodás és elméletalkotást tett lehetőé”. Ehhez ki kellett alakítani egy jelrendszert, mely vizuálisan kifejezhetővé teszi a gondolatokat. A jelek továbbfejlesztéséből alakult ki az írásbeliség, mely meghatározza a tudásátadás formáit. Az olvasás-, íráskészség alapvető tudásátadási forrás. Ezek kifejlődésével párhuzamosan alakult át a gondolkodási formák is. Megjelent az analitikus-, paradigmikus-, logikai és tudományos gondolkodásmód, melyből az életvezérelt gondolkodásmód fejlődött ki. Az írásbeliség automatikusan vonta maga után az oktatás kialakulását formális keretek között. Mely a nyomtatással teljesedett ki. A határokon átívelő tudásanyag meghatározta és ma is meghatározza a tanulás módját és iskolák fajtáit is.

A könyvnyomtatásnál nagyobb „volumenű” változásnak mondható az elektronikus tanulási környezet. Mely, nem ismer időt-teret és nem jelent kötöttséget, az önszabályozó tanulásnak nagy szerep jut. Az agy működése is átáll erre a „rendszerre”, ugyanis a szimbólum rendszer megváltozásával a gondolkodás struktúráját is át kell konvertálni. A változás dinamikája gyors, néha nehezen követhető. Érdemes megemlíteni McLuhan globális falu fogalmát, melynek lényege a szabad véleménynyilvánítás és szabad beleszólás a weben zajló történésekbe. A szabadság része, a választás szabadsága is, melyben szabadon választhatunk közösséget, ahova szeretnénk a weben tartozni, ebből szabadon kiléphetünk, válthatunk csoportot.  Ezáltal jönnek létre az on-line egyetemek, oktatási központok, e-learning és konnektív tanulási módok. Melyek, a modern világ vívmányaiként szabadságot adnak a tanulónak, a tanulás mennyiségében, idejében és módjában.

A webes felületekkel és szabadságokkal párhuzamosan jelenik, meg az információ átadás „tömeg” formája, a tömegmédia, mert félrevezethető lehet, ugyanis az ismeretterjesztés csak egy funkciója, inkább a manipuláció eszköze ez. Azt tudjuk, amit megmutatnak nekünk, azt hisszük el, amit a többiek is és nem is gondolkodunk azon, hogy nem igaz az, amit a tömegmédia közvetít felénk. Oktatási szempontból ez tökéletes eszköz, de nem vétó joga az „oktatott” egyénnek.

Összességében a tanítás-tanulás színterei és módjai nagy utat jártak be. A XXI. század még nem érte el a tökéletes web 2.0-ás oktatási rendszert. A régihez – könyvek, papír alapú tanulási módok - való ragaszkodás még mindig nagymértékű. Ám, nem biztos, hogy ez baj!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.