A papír alapú térképek, képek és egyéb dokumentumok helyére korunkban az egyre nagyobb teret és fejlettséget elért virtuális valóság lépett. A térinformatika kialakulásával egyre széleskörűbbé vált ezek használata a hétköznapi emberek számára is. A virtuális kampuszok, játékok és térképek mára már hétköznapjaink részét képezik.

            Létrehozásuk nem volt egyszerű, sok nehézségbe ütköztek a fejlesztők. Első sorban abba, hogy a létrehozott tereknek nem csak a saját, de a „nagy közönség” igényeit is ki kell elégíteniük. Valamint, azt hogy nem minden információ közölhető a hétköznapi felhasználókkal. Nem biztos, hogy pozitív visszhangot nyerne a Google maps-en feltüntetett iraki atombomba gyártó telephely. Nem kizártak az üzleti érdekeke miatt kizárt egyes információk sem ezekből a konstrukciókból. Nem csak üzleti, de politikai vagy nemzetvédelmi okok is lehetnek azok, amelyek megakadályozhatnak ilyen egyértelmű közléseket. Például egy Izraelben fejlesztett virtuális valóságú játékban rekonstruálnák az ország első emberének lakóhelyét vagy irodáját – ez durva feltételezése, de megeshetne- a világ szinten való terjesztése során hozzájuthatnak Palesztin ellenállók is a játékhoz, s így könnyedén bejuthatnak az állam vezetőjének tényleges lakóhelyére vagy csak egy jól irányzott irányított fegyverrel az életére törhetnek. Ez egy sarkított példa, mely sosem történhetne meg, de a biztonságpolitikai helyzet bemutatására megfelelő. De egy ilyen dolog szándékos megtévesztés is lehet, szándékosan rossz cím, rossz irány tűnik fel egy ilyesfajta valóságban és a félrevezetés meg is történt.

            Azonban az adatgyűjtés nem mindig volt ennyire elérhető és elterjedt, mint napjainkban. A XVIII. században még csak hőlégballonos megfigyelés volt lehetséges, ám a technikai fejlődése ezt is modernizálta. Később, a repülőgépek megjelenésével és a fényképezőgépek – Daguerre találta fel- és kamerák kifejlesztésével a madártávlatból való adatgyűjtés a hadászat és nemzetbiztonság egyik alappillére lett. Ezen kívül megjelentek a műholdak és azokról készített felvételek, navigációs eszközök –radar- melyek szintén hatalmas mennyiségű adatgyűjtésére voltak képesek. A XX. század közepére rájöttek, hogy a hatalmas információmennyiség tárolását digitális formában kell megoldani, s el is indult a digitalizálás, mely mára már akkora teret hódított, hogy a digitális és virtuális tér nélkül nem is tudunk szinte létezni, a hétköznapjaink része lett.

            Az elektronikus vagy rádiós térmeghatározásra alkalmas eszközök egyre elterjedtebbek és emellett rengeteg pénzbe is kerülnek. A folyamatos frissítést igénylő virtuálisan felépített térképek és rekonstruált terek karbantartása sok időbe és humán erőforrás alkalmazásába kerül, amely hatalmas pénzeket emészt fel. A „dinamikus” tartalmakkal ellátott virtuális tereket különböző csoportokba sorolhatjuk: egyik csoportjuk a turisztikai kalauzok, melyek során akár virtuális sétát is tehetünk egy-egy múzeumban vagy kastélyban. Ilyen portál működik a Louvreban is. Másik csoportjuk a 2 dimenzióban ábrázolt látványosságok, az egyes térképeken. Harmadik csoportja a 2 dimenziós ábrázolás módhos hasonló portálok, csak itt már 3 dimenzióban láthatóak ugyanezek a tartalmak, ilyen alkalmazása van a Google maps-nek is, de ezek csak egyes épületekre értendő. Negyedik nagy csoportja az interakcióra alkalmas oldalak, melyek már nem csak látványban, hanem kommunikációban is hozzájárulnak az élményhez. Ilyen például a World of Warcraft játék, ahol nem csak a virtuális valóság, hanem a játékosok közötti kommunikáció is megoldott. Az utolsó csoport pedig, ahol a mobilan mozgó felhasználó képes a virtuális tartalmakat megjeleníteni, ilyen az okos telefonokon elérhető térkép vagy Skype is.  Ezen eszközök a mindennapjaink részei, mely során az élvezeti faktoraink magasra emelkednek. Az azonban tény, hogy ezek a néha-néha űrtechnológiai magasságban mozgó eszközök elérhetőek lettek az egyszerű emberek számára is, melyek használatával gombnyomásra működik a világ körülöttünk, s ezáltal mi  is modernnek érezhetjük magunkat.

            Összességében elmondható, hogy modern technika elbűvöli a hétköznapi embert, ám sokszor nem figyelünk a veszélyeire, anyagi következményeire, nem gondolunk, arra mennyi hivatalos szerv fordíthatja ellenünk a sok – sok információs lábnyom által ott hagyott adatmennyiséget, melyet magunk után hagyunk.

           

A bejegyzés trackback címe:

https://informaciotudomanyblog.blog.hu/api/trackback/id/tr914482099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása